Logó a pozitív változás és belső fejlődés jegyében – tudatos döntések a kiegyensúlyozott életért.

Boldogságblog

Szeretném, ha elérnének hozzád az üzeneteim. Hozzád, aki keresed a megoldásokat az életed kihívásaira, aki már látod, hogy szükség van rugalmasságra, önismeretre ahhoz, hogy a változó, örökké fejlődő és átalakuló világunkban ne csak éppen, hogy talpon tudj maradni, hanem jól is érezd magad a bőrödben. Mert a világunk olyan, mint egy folyamatosan mozgó, áramló folyó – ha nem alkalmazkodunk, könnyen elmerülhetünk. De ha megtanuljuk kihasználni a változás adta lehetőségeket, akkor nemcsak hogy alkalmazkodunk, hanem fejlődünk, és még boldogabbak is lehetünk.

Mindenki más mértékben és módon tudja ezeket a változásokat kezelni, és leginkább az első reakció az elutasítás. Hiszen a régi megszokott dolgok már komfortosak, a maguk hibáival együtt beépültek az életünkbe. Az ismerős, még ha nem is mindig ideális, de biztonságot ad. Az emberi természet egyik alapvető vonása, hogy hajlamos ragaszkodni ahhoz, amit már ismer, mert az előre kiszámítható és kézben tartható.

De ahogy a mondás tartja, ha újra és újra ugyanazt tesszük, badarság lenne más eredményt várni. A változás nem magától jön, nekünk kell lépni érte. Ezért beszélünk sokat arról, hogy változtatásra van szükség az életben, ha más eredményt szeretnénk látni. A változás elengedhetetlen ahhoz, hogy fejlődjünk, és új lehetőségeket fedezzünk fel. Ha más eredményeket akarunk, akkor másféle lépéseket kell tennünk.

Kiskoromban mi gépekkel illusztrálva tanultuk a matematika alapjait. Az összeadásnál a gépbe beleraktunk egyet meg egyet, és kiadott a gép kettőt. Azt tudta csak kiadni, amit beleraktunk. Ha beleraktunk egy labdát meg még kettőt, akkor kiadott három labdát. De nem tudott kiadni helyette krémest. Így van ez az életmóddal is. Megvannak azok a fontos alappillérek, amiket bele tudunk rakni, de nem várhatjuk el, hogy egészen mást adjon ki.

A változás ott kezdődik, hogy mi magunk változtatunk a hozzáállásunkon. Ahhoz, hogy új eredményeket érjünk el, másféle gondolkodásmódra és másféle cselekvésre van szükség. Mert ha ugyanazt csináljuk, amit eddig, akkor a jövőben is ugyanazokat az eredményeket fogjuk tapasztalni.

Itt vagyok, hogy segítsek neked ebben, ha hajlandó vagy változtatni és készen állsz arra, hogy új módon tekints az életedre, itt vagyok, hogy támogassalak az életmódváltás folyamatában. Ha még nem is ismerlek, de mégis úgy gondolom, képes vagy rá, hogy jobban érezd magad a bőrödben, hogy felfedezd azokat a lehetőségeket, amelyek eddig talán elérhetetleneknek tűntek. De az első lépést neked kell megtenned.

Hidd el, hogy a változás nemcsak lehetséges, hanem szükséges ahhoz, hogy jobban éld az életedet. Most rajtad a sor. Ha készen állsz rá, hogy elérd a benned rejlő potenciált, akkor tarts velem ezen az úton! -2024.08.15.

Egy árnyas fa alatt ülő ember tengerparton, nyugodtan figyeli a hullámokat

Blog

🌿 Nagypénteki futás – határfeszegetés a saját ritmusomban 2025.04.18.

Nagypénteken arra ébredtem, hogy valami nem stimmel. Belül feszült voltam, nyugtalan – pedig elvileg ez egy szabadnap, egyfajta megpihenés lett volna. Ráadásul épp a névnapom is volt. Mi ugyan ezt nem ünnepeljük nagy csinnadrattával, talán csak jelképesen, mégis… valahogy furcsán éreztem magam.

Kicsit még lehetett volna mosni, rendet tenni, de nem akartam a napomat a háztartással tölteni. Eszembe jutottak a régi népi hagyományok: a dologtiltó napok, amikor nem dolgoztak, hanem befelé figyeltek. Ma már tudományosan is bizonyított, mennyire fontosak ezek a pihenőidők. A test, az idegrendszer, a lélek is megérdemli a lélegzetvételt.


🏃‍♀️ Végre egyedül, végre mozgásban

Hetek óta nem volt lehetőségem kimenni futni. Most végre egyedül lehettem, és kihasználtam az alkalmat. Nem a teljesítmény számított, nem az idő, hanem az, hogy figyeljek magamra. A saját tempómra, a testem jelzéseire, az érzéseimre.

Mindig is jobban szerettem a rövidebb, lendületes futásokat, számomra a több km, már hosszú táv, így ennek különösen örültem most. Elfutottam a szomszéd településig – ez kb. 5 km –, megállás, séta nélkül. A visszaúton már keveredett a futás a sétával, és közben csak néztem a természetet, a virágzó fákat, a gólyát a réten,  a napfényt a fűszálakon… egyszerűen ott voltam.


✨ 55 évesen is lehet szárnyalni

Mikor hazaértem, szinte szárnyaltam az örömtől. Olyan jó érzés volt, hogy 55 évesen képes vagyok erre – és ami még fontosabb: élvezem is. Nem kell fiatalnak, tökéletesnek, sportolónak lenni ahhoz, hogy örömömet leljem a mozgásban. Csak meg kell találni azt a formát, ami valóban nekünk való.

Ilyenkor érzem igazán, hogy amit sokszor hangsúlyozok másoknak is: mindenkinek meg kell találnia a saját testére és lelkére szabott mozgásformát – és azon belül a saját határainak finom, játékos feszegetését. Nem másokhoz mérten, nem teljesítménykényszerből, hanem belülről fakadóan.

Nekem most ez volt a mozdulatba öntött ünnep. Egy olyan nap, amikor nem a külső elvárásokra figyeltem, hanem arra, mire van igazán szükségem. A futás segített kiengedni a feszültséget, és visszatalálni magamhoz.

Én ezt hívom határfeszegetésnek. Nem másokhoz mérten. Nem a külvilág elvárásai szerint. Hanem a saját ritmusomban, a saját testemmel, a saját kedvemből.


💬 És neked mi adja ezt az érzést?

Tudom, hogy sokan keresik azt a mozgásformát, amit nem „muszájból”, hanem szeretetből, örömből csinálnak. Ahol nem fáj az erőfeszítés, mert lelkesít a haladás. Ha még nem találtad meg, bátorítalak: keresd tovább. Hallgasd meg, mit súg a tested, mit kíván a lelked.

Néha elég egyetlen csendes nap, egyedül egy futás, hogy visszataláljunk magunkhoz.